Az utinaplo folytatodik :) (Eszak)

2007. aprilis 21. (szombat)

Az oserdotol a sivatatagig. Ez is lehetne akar a szombati etapunk alcime...
Meg penteken eldontottuk, hogy az eddig meg meg nem latogatott eszaki reszet is felkeressuk ideiglenes hazaknak. Ebben persze az is kozrejatszott, hogy Liz es Barbara mar csutortokon, szamunkra meglepetesszeruen tavoztak eszakra. A mi terveink szerint osszesen ket nap eleg kell, hogy legyen az eszaki dolgok megtekintesere. (Ami kesebb igaznak is bizonyult..:) )
Szoval szombaton koran keltunk, es mar negyed 8-kor a kocsiban voltunk. Az elso uticelunk a Kauri Forrest National Park volt. Ez egy osi maori szent erdo, tele hatalmas kauri fakkal, pafranyokkal, nagyon suru novenyzettel, paraval, vizzel. Amolyan igazi esoerdo. A kauri fabol keszitettek a maorik gyakorlatilag mindent, amit csak hasznaltak. Fegyvereket, hazakat, fafaragvanyokat, kenukat, szoval mindent. Az o idejukben meg Uj-Zeland eleg nagy reszet boritottak kauri erdok, ez persze mostanra mar megvaltozott. Ami maradt, az most termeszetvedelmi terulet, vagy nemzeti park. Ahova mi latogattunk ott talalhatok a legnagyobb kauri fak. Amugy a kauri fa kulonben is oriasi. Nemelyikuk akar 60 m magasra is megnohet, mig a torzs atmeroje elerheti akar a az 5 metert is. Nos mi az erdoben elsetaltunk (kb. 50 perc oda-vissza) a legoregebb fahoz, amit egyszeruen csak az "erdo apjanak" hivnak. Ez a fa kb. 2000 eves. Ha azt nezzuk, hogy ember eloszor erre a foldreszre kb. 800 eve tette a labat, es az elso europaiak pedig 200 eve... Hat eleg oreg mar a "papa"...:))) Ez a fa rohadt nagynak latszott, es az is volt... Csak a torzsenek a terfogata tobb, mint 200 m3, ami lehet, hogy sokaknak nem mond semmit, de akik ertik ezt azoknak annal tobbet... :)))) Ja es ez csak 40 meter magas volt, lattunk sokkal magasabbakat is...
Innen az utunk Uj-Zeland legeszakibb pontja fele vezetett. Az ember kicsit olyan erzese volt, mintha most mar tenyleg kikocsikazna a vilagbol. A legeszakibb reszen, amit Uj-Zelandon egyszeruen csak Far-Far North-nak (tavoli-tavoli eszak) hivnak a fold kb. 10 km szeles, es ahogy kozeledsz a tetejehez egyre csak szukul. A jobb feleden a Csendes-ocean, a balon pedig a Tasman-tenger.
A felso felsziget felenel mi elkanyarodtunk balra, hogy kimenjunk a Tasman-tenger partjara, a hires 90 Mile Beach-re. Gyakorlatilag az utolso 90 merfoldon, kb. 130 km-en egy hatalmas homokos strand a Tasman-tenger partja. Az arapalynak megfelelo idopontban vegig lehet kocsikazni rajta. Gyakorlatilag csak dagalykor nem lehet, mart ugye akkor nagyon magas a vizallas. A visszahuzodo viz nagyon kemeny nedves homokot hagy maga utan, igy nyugodtan ra lehet hajtani kocsival, mondjuk inkabb 4WD kocsival ajanljak, de azert persze mi is meghuzattuk a verdat a homokban. Persze nem vegig, csak is kis reszen, de nagyon allat volt. Az egyik kerek a tengerben, a masik meg parton.. Kiraly kezefekes fordulasok, kis ivben valo megfordulas stb. Szoval asszem kedves olvasoim ezt ti is elveztetek volna... Sot biztos. Mondtam Edikenek is, hogy probalja, ki de nem akarta, mert egy kicsit rosszul volt mar az ut eddigi megprobaltatasai miatt... (Sajnos eleg kanyargos volt az ut...)
Ez utan a kis moka utan tartottunk tovabb-tovabb eszakra. Az utolso 20 km-en mar csak kavicsos ut volt, ami vegkepp azt az erzetet keltette bennunk, hogy na most mar aztan kifutunk a vilagbol... (Igazabol nem ertem, hogy az utolso 20 km-t miert nem aszfaltoztak mar le, de mindegy...) Na es akkor megerkeztunk Cape Reingara. Ez az a hely, ahol vegeter az orszag, ahol egyesul a Tasman-tenger es a Csendes-ocean. (Igazabol nem ez a legeszakibb pont, az egy masik fok kb. 10 km-re innen, de azt csak turazva lehet megkozeliteni..) A hely maga csodalatos, semmi kulonos nincs itt, csak egy vilagitotorony, meg a csodaszep kilatas a vegtelen oceanra... Olyan delutan 4 fele jarhatunk ott, a Nap mar lefele tartott, gyonyoruen megvilagitva nekunk a ket tenger talalkozasi vonalat. Tenyleg olyan volt, mintha egymasba folynanak...
Visszafele kb. 15 km-re Cape Reingatol vannak a hatalmas Te Paki homok dunek. Hogy egy kicsit sivatagban is erezzuk magunkat elneztunk vegezetul meg oda is. Eleg furcsa volt, hogy delelott meg egy esoerdoben voltunk, delutan pedig oriasi homokduneket maszunk meg. :) Ezek igazabol nem a szarassag miatt keletkeztek, hanem a tenger munkaja reven, de olyan nagyok, es olyan nagy teruletet foglalnak el, hogy siman lehet oket sivatagnak nevezni... Egy-ket dune megmaszasa utan folytattuk utunkat vissza del fele, hogy elfoglaljuk a mar elozo nap lefoglalt szallasunkat Kaitaia varosaban, ami Uj-Zeland legeszakibb varosnak nevezheto telepulese. Itt a faradsagtol nem latva tertunk viszonylag koran, mar fel 10-kor nyugovora...
(650 km)

2007. aprilis 22. (vasnarnap)

A korai lefekvesnek koszonhetoen boven az ora csorgese elott, mar fel 8-kor ebredtunk, hogy folytassuk rovid, mindossze ket napos turankat. A kovetkezo uticel Waitangi es a Bay of Islands volt. Utkozben elhaladtunk tobb obol mellett is, kozuluk a Doubtless Bay-t emelnem ki, ami nagyon szep volt, es tenyleg zavartalan, ahogy az a neveben is van. Kulonben meg James Cook kapitany nevezte el igy az oblot, amikor eloszor behajozott ide, mert akkor is tok zavartalan, csendes, es nyugodt volt, mint ezen a napon...
Kb. masfel ora alatt meg is erkeztunk Waitangi-ba, ami a Bay of Island-en fekszik. Waitangi a Waitangi-i szerzodesrol hires. Gyakorlatilag ez a szerzodes a mai Uj-Zeland alapszerzodese, es meg most is eletben van. Az angolok kotottek a maorikkal, es egyben angol fennhatosag ala helyeztek a szigeteket. 1840. februar 6.-an irtak ala, es ez biztositja azota is, hogy a ket embercsoport: az angolok es a maorik egy nemzetkent tudnak dolgozni es elni egyutt. Szoval olyasmi, mint nalunk az allamalapitas majdnem 900 evvel korabban...:))) Hobson kapitany volt az alairo az angolok reszerol, mig a maori torzsek reszerol minden egyes torzsfonok alairta, aki reszt vett a targyalasokon (ez 46 torzsfonok). Aztan kesobb, meg 1840-ben tovabbi majdnem 500 torzsfonok is alairta orszagszerte.
Kulonben csodaszep helyen irtak ala, a szabadban, egy domb tetejen, ahonnan nagyon szepen latszik az egesz Bay of Islands. Most az alairas helyen egy hatalmas arbocszeru zaszlotarto van, aminek ket oldalso arbocan a maori, illetve az angol zaszlo, es a felso arbocan pedig az uj-zelandi zaszlo talalhato.
Itt a teruleten ezenkivul egy csomo maori emlek talahato: haborus kenu, maori epulet stb. Es itt van meg az akkori angol helytarto haza is, o segitett Hobsonnak leforditani a szerzodest, es a maoriknak elmagyarazni, hogy ez nekik miert is jo... Kulonben asszem maga a szerzodes nem volt hatranyos a maoriknak, csak meg kellett szokniuk, hogy ezentul angolok is laknak a szigeteken, de megtanultak irni, bejott egy csomo uj noveny, allat, technika stb....
A tortenelmi helyszin utan maradtunk meg egy par orarat Bay of Islands-en, mert tenyleg szep. Talakoztunk Barbaraval es Lizzel is egy fagyi erejeig, es csodaltuk az elottunk elterulo tengert, meg a kis szigeteket..:)
Majd lassan hazafele vettuk az iranyt, bar visszafelejovet tettunk egy kis kiterot egy tengerparton vezeto kanyargos kis utra, hogy tovabb csodaljuk az oceant..:)
Aztan koran, mar fel 5-kor vissza is ertunk Aucklandbe errol a gyors, de elmenyekben gazdag hetvegi turankrol!
(1020 km)



Kepk majd holnap!!!:)